Néhány hazai kultursorozat megnézése után az ember úgy érzi, hogy az IQ-ja minuszba süllyedt. Ezer bocs attól, aki kedveli ezeket, és nézi is őket. Nem mondom, hogy ne tegyék. Nem is fogom soha.
Az emberek viszont hajlamosak arra, hogy félreértsék a másikat - olykor direkt, csak hogy vitázni tudjanak. Nem mondom, néha egy vita tud egészséges lenni mindkét - vagy mindsok - fél számára, de csak akkor, ha értelmes szinten zajlik a dolog.
Tudjátok, a jótékonykodás nagyon jó dolog. Élvezetes. Azért, mert segítesz valakinek, és mikor arra gondolsz, hogy mit éreznél, ha érted tennék, nem érdekel hogy fáradt vagy sütni, lusta vagy lemenni árulni és egyebek. Élvezed az egészet, és még csak nem is simán a cél miatt: együtt vagy a barátaiddal, és látod, tudod, megbizonyosodsz róla, hogy ők is érző szívűek, azt érzik mint te, segíteni akarnak, szeretnek. Még szeretnek. És szerintem senkit nem lehet elítélni azért sem, hogyha nem az egyetlen célja a rászorulón valón segítés. Van aki azért segít, mert másképp nem tudja kimutatni: törődik még a világgal. Van aki azért, mert bizonyítani akar. Van aki azért, mert van egy ember, akit boldognak láthat, ha ezt csinálja. És ez az ember nem feltétlenül a rászoruló.
Kicsit konkrétabban: egy iskolámba járó lány számára gyűjtünk, sütisütéssel. Az osztályban lévő lányok sütnek sütikét, és mindet 100 petákért adjuk el. És a többi diák és tanár szívesen vesznek, még akkor is, hogyha nem arányos néha az ár a süteménnyel: megveszik, mert nem az számít, hogy hány grammot adunk a petákért, hanem az, hogy mindez segít, és, végül is, kapnak érte ők is valamit, nem? Ráadásul a kedveskedés ragályos: a takarítónéni és a portás nénink is sütött, valamint két tanárnő. Nem jó érzés ez? Szerintem mindenképp.
Egyébiránt, megvolt az angol érettségi, előrehozott, és tökjól sikerült, háháhá. Még vár a szóbeli, de az csak menni fog már. Utána meg ősszel egy angol emelt, és wow. Ha már így itt vagyok: angol tanítást-korrepetálást vállalok! E-mailben tudunk részleteket megbeszélni, de pár szó: megvan érettségi, tavaly a középszintű nyelvvizsgám, ha az ide-oda utazás nem megoldható (ugyanis vidéken lakok, bevallom hősiesen. meg azt is hogy szeretem, részben!!) akkor skype-on vállalok beszélgetést, valamint e-mailbe tudok küldeni feladatokat és a többi blah blah blah. Ha nektek nem is kell, de tudtok valakit, hajrá ;)
A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése.
