Egyszer egyik ismerősöm kiírta fészbukra, hogy... nem emlékszek pontosan mit, de arról volt szó a kifejtésében, hogy nemérti hogy fajult odáig az emberiség némely, és egyre több tagja, hogy mindenhova felírja érzéseit, bensőséges gondolatait. Hogy nincs titokzatossága, semmi…

Sosem volt ideálom, ha álmaim pasijára gondoltam, nem ugrott be egy konkrét alak. Jellemek ugráltak a szemem előtt, voltak kikötéseim, melyek változtak. mai napra ez kissé megszilárdult, összeállt, úgyahogy külsőre is van egy kialakult képem, de ez sincs márványba vésve.…

Egyre nehezebben megy optimistának lennem. Sőt. Nem is tudom már mi számít optimistának. Semmit se tudok....Nem lett meg a 90%os emelt angol. 81 lett. Ha az, amit szeretek, ilyen szarul sikerül, mi lesz velem egyetemen? Mikor olyat is kell tanulni amit marhára nem akarok! De ne szaladjunk…