Mood: depressed. Level: 10+1
Hullámvölgyek-hegyek. Kikészülök magamtól, más miért ne készülne ki tőlem? Flegmázok egy 6 éves gyereknek, meg az anyámnak. Ha nem vigyorgok, az a baj, ha vigyorgok, talál témát amivel letörli az arcomról. Ha savanyú pofát vágok (anya után szabadon) tudja jól, hogy valami agybajom van. Akkor mégis mi a jó büdös faszért nem képes békénhagyni és nem kérdezni semmit?! Piszkál a hugom, rászólok szépen, hagyja abba. Tovább piszkál, rászólok, hagyja abba. FOLYTATJA, én rákiabálok, mire anya engem csesz le. ?!?! Értetlen fej a köbön! Semmi jó kedvem nincs, főleg, h alaptalanul lecsesz újra és újra, mert a húgom a szent és a fiatal és még csak hat éves és húdehűha. És akkor viccelődni kezd. És nem nevetek, akkor milyen bunkó vagyok. Köszönöm^^
Happier téma. Kutyámat atomra imádom! Reggel vittem neki egy darab szendvicset, amit hugom meghagyott, de nem néztem meg mi van benne. Kifli volt, köbö két falatnyi, benne párizsi és paprika. namost, elvette tőlem, és kiköpte, így két részre esett a kifli. megpróbálta lenyalogatni a párizsit, nem sikerült, így ímmel-ámmal megette a kiflivel együtt. Másik felére azonban ráragadt a paprika! (Hű, milyen izgalmas!!) Addig-addig játszott vele, és rázta és harapdálta, míg azt a szegény kis negyed szelet paprikát ki nem szedte a kifliből. Aztán, mint a győztes hős, megette győzelmének tárgyát. Imádom.
Sorozatot nézek, de igazából nincs kedvem ajánlgatni meg leírni miről szól meg minden. Úgysem érdekes. Ez sosem érdekes. Tökmind1, miről szól és ki szerepel benne. Mindenkinek magától függ, hogy szerelem lesz-e első látásra; nyögvenyelős-majd-belezúgós, vagy úristen ilyet leforgattak?! Szóval, mindenki leszarja, hogy én milyen sorozatot nézek, vagy milyen filmről gondolom hogy ász. Mert tökmindegy. Még hasonló ízlésű emberkéknek sem feltétlenül kell szeretni ugyanazt a sorozatot. Ugyanis ez kissé összetettebb annál, minthogy én az éneklős-táncolós, felnőttes-humoros, öldöklős-gyilkolós típust szeretem-e jobban. Mindenkinek kell lennie valaminek, ami igazán megfogja egy sorozatban, ahhoz, hogy tovább nézze. Lehet az egy helyes, sőőt, marha sexi, lélegzet elállító, menő, térdremegtető-hangú pasas, vagy csinos, kedves, humoros lány, esetleg egy buzi, leszbikus, kínai, néger alacsony magas etc. De nem csak ennyi az egész. Van egy pont... egy dolog, egy összetett valami, egy fíling, ami miatt továbbnézed. És ez nem a jó kis drámasztori, meg hogy nincs jobb dolgod mer te vagy az iskola lúzere és otthon ülsz. Sokkal inkább az álmodozásról szól. Mások megismeréséről, még akkor is, ha ezek csak karakterek.
Baromi klisésen hangozna az a szöveg, hogy elvégre is mi is csak karakterek vagyunk, vagy bábuk az élet sakktábláján, vagy színészek Isten musicaljében, vagy mittomén. De nem baromság. Mármint, az első, az annyira nem XD Gondolj csak bele, hogy TE magad hányszor játszottál meg valamit. Apró, pici színészkedés. (Mások szerint hazugság.) Igen, mennyire tetszik ez a ruha/szőnyeg/párna/frizura. Nem azt mondom, hogy morális dolog hazudni. De mi abban a kevésbé morális, hogy nem akarunk megbántani valaki olyat, akit szeretünk?
Számomra a szeretet a mindenekfelett. Ha valakit szeretsz, akkor neki akarsz jót, őt akarod boldognak látni, és az emiatt elkövetett hülyeségek aránya és nagysága nő a szeretet nagyságával.
Igen, hazudni bűn. Lopni, csalni, ölni is bűn. De héj! Mi emberek vagyunk! Mindannyian bűnözünk (:
Szerelmes lenni egy tanárodba. Nha, jó téma. Rettegtem leírni eddig. Mindenféle olyasmiktől féltem, hogy úristen, azt hiszik majd én vagyok szerelmes, és kiderül megin ez a blog-thing, amivel már egyszer szívtam, és már el is képzeltem magamat kedvenc igazgató urunk irodájában, amint elém csap egy kinyomtatott példányt blogomból. De igazából, ha valaki rábukkan erre, és, horribile dictu tudja ki vagyok én, akkor nyilván tovább olvassa, és igyekszik felfogni, (hajrá!) hogy nem táplálok gynegéd érzelmeket egyik tanárom iránt, és sohasem tápláltam! Igen, van kedvenc tanárom, imádom, jófej, naaaggyon jól tanít, érdekesek az órái, és kész. Punktum. Jha, meghát, nagy ember. imádom a beszólásait, humorát, szarkazmusát, hímsovinizmusát. De csak mer feminista hajlamaim vannak ^^
Szóval, vissza a témára. Szerelmes lenni egy tanárodba. Nem mondom, hogy ciki, meg hogy ÚRISTEN NE!, meg hogy hajts rá. (Utóbbit végképp nem. ha tényleg komolyan, halálbiztosan, még a bejegyzés után is 100%ig biztos vagy benne, hogy szereted, akkor végképp nem hajtasz rá, mert hidd el, neki az lenne a legrosszabb.) Inkább valami segítségfélét... nos, véleményt és valamiféle tapasztalatszerűt akarok megosztani.
A felnőttek, tanáraid, tanítanak téged. Vezetnek a tök sima úton, amit te rögösnek érzel mint Ace ventura. (Aki nem tudja miről van szó, itt hagyja abba az olvasást, és nézze meg a filmet. Kötelező!) Példát mutatnak, ami neked vagy tetszik, vagy nem. Ha tetszik a példa, igyekszel olyanná válni mint ők, vagy esetleg azt hiszed, szerelmes vagy. Mert neked egy pontosan ILYEN pasi kell! Mert helyes, mert mosolygós, mert van humora, mert irónia is lakozik benne, de közben tud mogorva lenni, és te ettől elájulsz. (Nem, ettől én ájulok el^^) És azt hiszed, belé vagy szerelmes. De nem. Hidd el. Ha jobban meggondolod, el sem tudod/mered képzelni, hogy csókolóztok. Hogy megfogja a kezed, meg ilyenek. Bár az sokkal érdekesebbé tenné, hogy titokban kell tartanotok, de amúgy meg különben sem tetszenek a kezei, a szemöldöke, a szája, a fogai, vagy a szemüvege, vagy bármi más.
És ez nem azért van, mert nem szép. Ha valakit szeretsz, akkor hidd el, tetszeni fog a foga, akkor is ha görbe, sőt, pont ezt fogod imádni rajta. Tetszeni fog a haja, akkor is, ha te a szőkékre buksz, ő pedig fekete mint a holló. Tetszeni fog a keze is, akkor is, ha te imádod az ápolt kezeket, az övé pedig egy munkás, feltöredezett, kiszáradt kéz.
Lehet megint eltértem a tárgytól, de a lényeg, ami felé haladgatok, hogy te egy olyan emberre vágysz, akiben mindez megvan. Megvan, de közben mégis más a csomagolás, és jár hozzá egy kis extra is. Vagy pedig valamivel kevesebb, de azt helyettesíti más, amibe szintén belezúgsz.
Szóval, no para, ha, lávolod a tanárod, mostohaszülőd, sógorod, akárkid, és sokkal idősebb nálad. Nem belé vagy szerelmes. Hanem egy olyan emberbe, akiben megtalálod a hasonló felnéznivaló, szerethető tulajdonságokat.
Irtózatosan hideg van, és úgy érzem, ma nagyon intellektuális voltam. Rózsákat az öltözőmbe ^^ (:
Nem telik el nap úgy - és ez nem túlzás, ez egyszerűen így van! - hogy ne gondolnék, vagy képzelődnék másmilyen életen. Néha nem is nagy dolgot képzelek-kívánok, néha nem is jót. Csak, elképzelem, milyen lenne ha. Más lenne. Se jobb, se rosszabb. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy egyetértek azzal, amit most le akarok írni, de úgy gondolom, hogy a kívánós mesék és filmek mind arra akarnak utalni, hogy valamiféle egyenlőség van. Ha kívánsz egy óriási házat, másnap jön egy földrengés és rád dől. Ha sok pénzt kívánsz, kövi nap meghalsz, vagy meghal valaki akit szeretsz, és ott állsz a sok pénzzel, de közben nem vagy boldog, és nem is segít a pénzed. Mindennek megvan a rossz oldala, a balszerencse akárhol megjelenhet. Akármikor. De emiatt nem szabad félni álmodozni. Igenis, merj magadnak cukorból készült házat álmodni, akarj égig érő paszulyfát, akarj gazdag lenni, sikeres. Merd akarni, amit szeretnél.
Ne hátrálj meg a csalódástól, és a szűk látókörű realisták fejcsóválásától. Te is tudod, hogy sosem lesz cukorból házad. De ha jobban érzed magad attól, hogy amikor lefekszel, elképzeled, hogy vattacukor ágyon alszol, akkor mégis ki és mi akadályozhat meg téged abban, hogy erre gondolva mosolyogva aludj el?
Néha az álmok valóban lelombozók. Néhanap igenis zavar, hogy sehogy sem lesz cukorházad. Nekem ma ilyen napom van. A legegyszerűbb álmomat is elérhetetlennek érzem ilyenkor. A baj az, hogy ilyenkor vagyok realista. Mit akarok én a lovakkal? Az ingyenes, jó lehetőséget sem tudtam kihasználni. Jó, félig volt rá okom, de félig saját hülyeség, amire még mindig nem jöttem rá mi az. És mégis, az álmom az, hogy lesz sok lovam. Minek?! Talán az összes álmom része az is, hogy majd megváltozok. Tehát akkor nem szeretem önmagam? Hogy lehet, hogyha abban biztos vagyok, hogy szeretem magam? (kivéve a néha rámtörő magabiztossághiányt)
Álmom még lefogyni, zsarunak menni, zsarupasit kifogni, aki megfelel a fentiekben leírtaknak, aztán hogy milliónyi állatom legyen, meg pénzem, hogy eltarthassam őket. Sok gyereket akarok, írni, és abból meggazdagodni. Híres írónőnek lenni, olvasni, hogy valaki kommentezi egy művem, vagy véleményt ír róla egy blogon, vagy idéz tőlem fészbukon. Álmom még, hogy egy jobb világban éljünk, és ezt azért nem részletezem, mert egyelőre én sem tudom, az milyen lenne. Ennél jobb. És álmom szeretni, és szeretve lenni.
Nem akarok házasságig várni a szexxel. Nem akarom brahiból kipróbálni, vagy mert ciki X évesen szűznek lenni. Nem akarom 20 különféle pasival csinálni, csak hogy tudjam milyen. És nem vagyok régimódi, de kurvának lenni nem menő. Egyáltalán nem zavarna, hogyha megtalálnám álmaim pasiját, halálosan belezúgnék, ő is belém, és 99 évesen azt mesélhetném a 17 dédunokámnak, hogy ő volt az egyetlen pasas az életemben. Egyszerűen, szerintem a szeretet és a szerelem minden. (:
Hároméletnyit éltünk, hiszen a szerelem erőművé mámorosított bennünket.
