Naja, a víz és a parafa-ragasztás kiszívja az összes energiámat. Reggel kelek hét és nyolc között, de ha tudok kilencig nem kelek ki az ágyból, és pihenek. A bokám fáj, a karjaim fájnak. Kelés után (ma locsoltam) aztán tekerés haza (7 perc ha az egyenes úton jövök és tekerek mint atom) utána tengés-lengés, lezuhanyozás, fürdés. Ebéd, illetve annak a megfőzése, néha az 5 tagú családnak 6 félét főzök ^^ Utána ragasztunk, néha fürdünk közbe, le-fel rohangálunk a 3 emeleten. Mikor lemegy a nap abbahagyjuk a ragasztást, fürdünk a medencében. Mindeközben egyszer elcsalok egy fél órát, és lemegyek gyúrni. (Hülye fejem, tudom...-.-')
Nővérem olvasta az elejét, és rögtön kiakadt, hogy mi az, hogy 6 félét főzök a családnak. Akkor a hozzá hasonlóan humor/kötözködés/irónia-hülyéknek, ez csak egy aprócska túlzás volt. De tényleg, általában nem elég egy félét főznöm, mert van egy finnyás apám, egy levésbé finnyás de a-kedvére-akarok-tenni-sógorom meghát a saját akaratom. ;) Bár sűrűn egyezik ez a három :P
Vannak itt ilyen furcsaságok. Például a gyereknevelés. Tökéletesen illik rá a dal, miszerint Mindenki másképp csinálja!. Van, aki vigyáz a gyerekére, állandóan fél szemmel figyeli, fogja a kezét, aztán várig sértődik, mikor a 30 éves csöppség önállósulni akar. Nolám. Van, aki vigyáz a gyerekére, odafigyel rá, és odatartja a kezét amíg a gyermek fogni akarja. És még van sok féle más ember/család/szülő, de nekem most ez a kettő kell.
Két testvér is nőhet fel, és felnőttként/szülőként lehet teljesen más. Egyikük gondolhatja azt, hogy ami a miénk, az a miénk - rokonon kívül más nem jöhet bele a medencébe.
Míg a másik gondolhatja azt, hogy mi a fenéért ne?
Az viszont, szerintem, felelőtlenség és pofátlanság (találjunk már ki erre egy enyhébb szót, plz!) hogy valaki telefonálás nélkül átküld két gyereket egy másik családhoz, egy és kettő között, biciklivel, mikor tudja, hogy nekünk dolgunk van, nem érünk rá figyelni, ragasztunk. Lehet én viszem túlzásba, de nekünk volt kellemetlen mondani, hogy a nem rokon gyerek nem fürödhet, ráadásul hogy az unokahúgom is csak három után. Szóval?! Nemtudom...
Én nem akarok nagy társasági életet. Nem akarok a családi gyüjtőtégely lenni, minden unokatesót, unokahugot-öccsöt, mindenféle gyerkőcöt pesztrálni. Szeretem a gyerekeket, imádom őket, imádok velük játszani meg minden. És elszáll az ihlet, ahogy itt ül mellettem a nővérem, meg dumáltunk, meg megittam egy pohár pezsgőt.
Megkaptam a papírokat, hétfőn lehet menni az... okmányügyi irodába.... vagy mi az xD Nha, az, okmányiroda. ^^ Megyünk, megkapják a papírokat, aztán csinálnak valamit és voilá, lesz jogsim. Ezzaz!
Miért baj az, ha valaki örül és kirak egy képet myvipre arról, hogy örül valaminek? Szerintem nem baj, és semmiképp sem napiszar-gyanús. Legalább is... Vannak a közösségi oldalak. Az a lényege, hogy ismerkedj, megtaláld régi és új barátaidat, kitegyél képeket magadról. Örülsz a jogsidnak, lefotózkodsz vele, és kirakod myvipre. Megmutatod havernak, etc. Jóbuli. És akkor nemsokára viszontlátod a képet - az amúgy kedvencek közé berakott, naponta látogatott oldalon - a napiszaron. Miért gáz, ciki, antimenő, sőt, egyenesen szar dolog, ha csinálsz egy ilyen képet magadról? Az emberek is minden szaron röhögnek ám... Ők különbek? Nemár!
Nem mondom, hogy maga az oldal nem ér semmit. Van olyan, amin röhögni lehet, és ha az ember felrakja a netre a baromságait, hát, istenem, ne csodálkozzon, ha máshol köt ki a másolata. Én inkább arra akartam célozgatni, hogy abban kéne egy kis igényünknek lenni, hogy mit tartunk viccesnek. Nem?
Tegnap nem fejeztem be, úgyhogy ma folytatom. Közben a gyerekes-családos-medencézős dologhoz hozzáfűznivalóm: drága, egyetlen, imádott nagybátyám elküldte a gyerekeket, mondván: maximum hazajönnek. Szeretem (:
Tegnap mentem a mamáékhoz, tekertem a hátsó úton, és láttam amint egy csávó kiszáll a kocsiból. Utána odament a csomagtartóhoz, kivett valamiféle virágot, amolyan útszélén szedettet, és elindult a kiskapu felé. Mikor kinyitotta a kaput, rámnézett, rámmosolygott, aztán bement, én pedig elhaladtam a kerítés előtt.
Nem túl érdekes, nagy esemény, és bár kis helyen lakunk, csupán nagyközségben, nem ismertem a csávót. Nem szövődött szerelem első látásra, sem bartság, se semmi. Rámmosolygott, én meg vissza (: Apró örömök az életben.
Szerintem a tehenek aranyos állatok. Olyan kis ártatlan fejük van. Pontosan, ártatlan. Egész nap füvet esznek, bocit nevelnek és tejet adnak. Kedvesek. Szeretem őket. ^^
Be vagyok zsongva a kismacsekura. Alig várom már hogy lefogyjak és megkapjam a kiscicát.
Máris ért valamit az hogy gyúrok. Anyát halál lazán derékon kapok és cipelőzöm. Jó, eddig is elbírtam, de nem olyan lazán mint most. Örömhegyek.
A gazdagok gyerekei (...) könnyen lesznek elkényeztetett drogos hülyék, és akármilyen szemtelen, lopós, idegesítő arcok lettek, bizony nem hibásak ők emiatt. Ha mindened megvan, nincs semmi kihívás, és cél, amit elérhetnél. Így nincs sikerélmény sem az életedben, vagyis nincs boldogság, ami nyilván hiányozni kezd egy idő után. Ezt valahol meg kell találni, és elvileg a drogok által kiváltott érzés hasonlít rá, még akkor is, ha kamu. A szülők meg csodálkoznak, hogy kábítószerezik.
