A francba, spanyollal akartam kezdeni, de pont egy ide illő kifejezést nem sikerült összelopkodnom. Most, hogy vége a sulinak és túl vagyok az angol érettségin, szabad az út a spanyol előtt. imádom-nyelv. (:
Nem is tudom miről írjak. Tegnap lett volna annyi mondanivalóm, de úgy döntöttem, inkább alszok, a mára való tekintettel. Most meg itt ülök, és... hát, leginkább csak ülök és fázik a lábam. Azt se tudom miért nem mentem el aludni még.
Ja, mert horrort fogok nézni! Durva horrort. The human centipede- Az emberi százlábú. Állítólag beteg film... megnézem, és visszatérek írni róla ^^ (23:36)
1:32 - Back. Legszívesebben kitörölném az előző két sort, meg az elmúlt két órát. Ekkora... áh. Mindenki nézze meg magának miről szól, ha érdekli. Rossz volt. Az undorítóság vitte a pálmát, de amúgy semmi félelem, nincs jól kialakítva, és az angol filmben végig japánul és németül beszélnek. Szóval, gyomorra dolgoztak a készítők, és bár így beharangozták, irtózatosan nem lett jó! És erről ennyit is! Felejtés homálya, pá!
¿Qué te pasa?
Na így akartam kezdeni a blogot. Most aztán kábé millióan megkérdezhetnék (ha olvasnák annyianXD) hogy miért nem törlöm ki amit kitörölnék, kezdem ezzel a blogot ahogy akartam, blah blah. Hát, hiába kérdeznék, választ adni nem tudok rá... Egyszerűen ilyen vagyok. Vannak rigolyáim! De még mennyi!? például: a számítógépem a hifire van kötve, onnan jön a hangja. Ha kikapcsolom a gépet, akkor gyorsan kikapcsolom közben a hifit. Azután, hogy rányomok a leállítás gombra, de még azelőtt, hogy megszólalna a hang. Azért, mert utálom a hangot. De eszem ágában sincs a beállításoknál kikapcsolni. És igen, megismétlem: NEM AKAROM kikapcsolni, nem pedig szőke vagyok hozzá. Köszi az előítéleteket, nő vagyok...
Imádom a spanyolt! Annyira szépen csengő nyelv... *.* Igyekszem autodidakta módon is tanulni-ismételgetni, gyakorolni, aztán meg ha drága "kuzen" (Nincs kettő négy nélkül, Bud Spencer és Terence Hill) hazajön dánországból, tanítgat. Remélem. o.O
Drága kebelbarátom, meg amúgy osztálytársam megint be van rúgva. Sokat beszélünk erről, mert nem szeretem, hogyha részeg. nem akarok álszent szűzkislánynak tűnni, mert én is voltam már berúgva, leszek is. De szerintem elsősorban nem kéne ilyen rendszerességgel, mert ennek nem látom értelmét... De, azért mindig csak annyit mondok neki, hogy vigyázzon magára... desokszor vesztünk már össze emiatt!
Naigen, nem is lenne élet az élet, hogyha nem írnék le egy olyan véleményt, ami miatt megköveztek! Ugyanis, néha van értelme berúgásnak. Igenis kell, hogy kieresszük a gőzt ilyen formában is, mert ez teljes hiatust kölcsönöz az agyunknak, és egy kis hepajkodás után újult erővel lesz bűntudatunk minden szar miatt. Szóval, szerintem kell. Nem mondom, hogy félévente egyszer, vagy négy havonta kétszer, vagy háromhavonta egyszer kell megejteni. De néha nem árt mindenkinek...
Az meg mondjuk a ló túloldala, aki mindent ezzel akar megoldni... Nem azt mondom, hogyha elúszott a lakás igyuk el a hitelt is. Ha az élet szar, nincs munka, nincs pénz, nem megoldás ha minden este tajrészeg vagy, vagy "repülsz". Mindenkinek a lelki erejét tükrözi szerintem, hogy milyen sűrűn, illetve ritkán rúg be. Ennek ellenére, aki SOSE rúg be... attól még nem biztos hogy erős.
Mondjuk ez megint az én véleményem.
Feminizmus! Mi az a feminizmus?! A nők jogaiért harcoló nők. Illetve egyenjogúságáért. Ők? Akkor miért hívnak engem feministának? Én nem harcolok egyenjogokért. Nem akarom, hogy egy pasi ugyanolyan lelkiismerettel húzzon be nekem mint egy kétméteres kigyúrt fószernak. Nem akarom, hogy előremenjenek az ajtónál. Szeretem a mi, saját előjogainkat! Igenis engedjenek előre, mert ez ezer éves etikett, és amúgy egy szép szokás, és a pasik ne hisztizzenek, mert így a legegyszerűbb észrevétlenül bámulni a seggünket!
Engem azért hívnak feministának, mert harcolok... a hímsoviniszták ellen. (Nagy harc. Beszólogatok lépten-nyomon nekik. Töritanárom is az. Bírom^^) A férfiak nem felsőbbrendűek. Nem ők a teremtés koronái. Biológiailag egyenrangú felek. Ha nő nem lenne, nem lehetne utód. A férfi nem lenne, akkor sem lehetne utód. Úgyhogy biológiailag egyenrangúak vagyunk. Még munkailag is, egyébként. Mi cipeljük a babát és minden kínját 9 hónapig, utána szülünk, ami nem móka meg kacagás, bár még csak túlsó nézetből volt benne részem. A pasik viszont dolgoznak, és elviselnek minket, a hormonváltozásunk, a hisztijeink. Szerintem ez így jó ahogy van. A nők is dolgoznak, azt csinálnak amit akarnak, úgy öltöznek ahogy akarnak, oda mennek, ahogy akarnak. És különben is, drága XXL-feminista barátnőim (akik nincsenek) valaki egyszer jól megmondta:
A nők mindaddig nem lesznek egyenlők a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki kívánja őket.
