Az ember... Állj! Mindig így kezdem... Az ember... általánosítok... Akkor most önösítek, elvégre is, rólam van szó, senki másról!

Szóval...

Kilenc hónapot ülök az iskolapadban, szenvedek, hogy legyen már szünet, méghozzá nyárideji. Már szeptember másodikán számolni kezdem visszafelé a napokat. Most meg, egy héttel korábban elkezdődött számomra a szünet, és, mit ad isten (semmit^^), vissza akarok menni. Borzalmas itthon. Anya stresszel, apa stresszel, stresszelik egymást. A nővérem nincs itthon, ha hazajön, akkor vele is kiabálnak. Itt az elkényeztetett hugom, aki nem hallgat senkire, és idegölő, hogy én vigyázok rá.

Jó, persze, most sokan mondhatják, hogy inkább örüljek, mer nem dolgozom, meg örüljek hogy van családom, meg blah blah blah. Mindig van, és lesz aki rosszabbul él nálam vagy nálad. De ők sem arra gondolnak, hogy vannak akik még náluk is rosszabbul élnek, hanem arra, hogy milyen szemetek azok, akik jobban. Ne áltassatok, se engem, se magatokat. Az ember önző. Az is marad, amíg él.

A sztárok tulajdonképpen jót tesznek közösségünknek. Mármint, azoknak, akik kaphatók a "ha ő ezt szereti/csinálja/élvezi, akkor én is!" mottóra. Gondoljatok csak bele. A celebek csak úgy maradhatnak a figyelem központjában, ha aktuálisak. Tehát, ha földrengés volt valahol, pénzt gyűjtenek, adakoznak a szegényeknek, újrahasznosítanak, védik a környezetet. És az elvetemült fanok mit csinálnak? Utánozzák őket. Néha nem is akaratlagosan... egyszerűen addig nézik őket, majmolják a sztárokat, amíg tudat alatt cselekszik ugyanazt. Bárhonnan közelítjük meg, valahol ez jó.

Itt megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, nem szeretem beskatulyázni az embereket. TUDOM, hogy vannak kivételek. Hogy néhány gazdag ember azért segít, mert elborzasztja a látvány, mert van szíve. És hogy nem minden fan egy őrültjelölt. Nyugi, tudom. De azokról nem írok. Azlrt, mert kevesen vannak, és azért, mert azt az ember felismeri, ha találkozik vele. A másik fajtát már nem. Hiszékenyek is vagyunk, mondtam már? Ja, meg önzők.

Szebb téma: nyár van! Végre, ízig-vérig nyár. Meleg, hőség, tikkadás. Éljen. Maholnap az emberek megfőnek, ha egy pillanatra kilépnek az utcára.

Olvasni jó dolog. Csak találni kell egy írót, könyvet, stílust, amit az ember minden élethelyzetben szívesen forgat a kezében - na meg néha bele is olvas. :D Nekem ilyen Fable. Bármely kedvemre találok egy könyvet az övéi közül, és, ez jó.

Az ember kétszer gyerek. Egyszr, amikor az életkora szerint, máskor pedig amikor kinőtte a fennhéjázó tinédzser kort. Hákettőót nézek ^^ Nyugodtan köpjetek le...

Különösen a kisgyerekekre jellemző valami nemek fölötti nyitottság - ettől olyan szeretetre méltóak -, mielőtt a társadalom és a szülők ártalmas és alattomosan pusztító hatása utol nem éri őket is.