Minden csak hozzáállás kérdése, na meg, egy jó adag babonáé! Megvan a forgalmi vizsgám... sorolom mi miatt.
Minekutána mindenféle kabala-cuccomat elhagytam, lejárt, nem tetszett többé, vagy nem is volt hátsó tartalma (például hogy kaptam valakitől) úgy döntöttem, hogy nekiem az hoz szerencsét, ha kifestem a körmömet. Így hát kipingáltam őket feketére. Első tényező pipa.
13-án vizsgáztam. Az a szerencseszámom, a szerencsenapom, a születésnapom. Kell még több magyarázat?
Elolvastam a horoszkópot (amiben csakis akkor hiszek, ha jó dolgot ír. Elvégre is milliónyi vízöntő van, úgyhogy elég ha rájuk igaz a rossz fele. Ja, és azt sem hiszem el egy ideje, hogy na, pont ebben a hétben találom meg a nagy őt.). Szóval, a horoszkóp azt írta (ha megtalálom idézem) "És erősebb lesz a hite, bizalma egy olyan ügy sikerességében, amelyről lassan kezdett lemondani."
Ezek mellett úgy voltam vele, hogy most már egyszerűen képtelenség hogy bukjak. Ennyi, meg egy bambi :P
Megint unokaöcséméknél gépezek, lévén, hogy nekem még a szobám félkészen... nos, áll. Úgyhogy mamáéknál alszok/élek és ott is írok. Napi oldalakat. Ilyenkor <3 mályszelf. ^^
Csupa pozitív álmaim vannak. Illetve, álmodozásaim. Az álmaim manapságosság irtó baromságok... Mind1, szóval. Inkább látomásfélének nevezném, mert nem gondolok rá, egyszerűen csak megjelenik a szemeim előtt a látvány, és ez annyira jó. Megnyugtató.
Egy óriási lankás, zöld fűvel és elszórtan nagy lombú fákkal dúsított területen állok. A távolban fehér kerítés, alig látszik. A nap virít fentről, én pedig patadobogást hallok. Megfordulok, a lovak rohannak felém, aztán elkanyarodnak, és pár kör futás után némelyikük odaoldalazik hozzám, megbökdös az orrával, csemegét keres, majd továbbáll.
Még egy ló érkezik, hátán életem férfija, Nagy Ő ül, mögötte pedig egy hosszú parasztház körvonalai látszódnak.
Minderre persze sikeres könyveim árából volt pénz.
Naigen, az utolsó mondat volt a lényeg :P Igazából a körítés mindig változik. A lényeg a könyves... Ezvan... :D
Főztem, meleg van, a radiátorok fehérednek, a kutyám féltékeny, szétkapta a kerítést. A kis dög kirántotta a vállam (akire a nagyobbik féltékeny volt) és most fáj a jobb bokám, jobb vállam. Eltörtem a kést miközben hagymát pucoltam, és beleállt a mutatóujjamba. Bibis. Aú.
Ironikus. Sőt, inkább röhejes. A családban a legjobb főzők között vagyok. Csak hogy tudjátok miért: apa soha semmilyen kaját nem dicsér meg. Kivéve az enyémet ^^ *büszkefej* Ehhez képest éles dolgot nem szabad a kezembe adni. Se üveget (elvágtam vele a hüvelykujjam) se spaklit (keresztbe elvágtam ugyanott XD) se kést (eltörtem és tudjátok) se nagyobb kést ( számos ilyen sebem is van) se gyalulót (fél ujjamat a salátába nyomtam). Jó mi? ^^
Imádom a nagy állatokat. Mindet ami nagy. Elefánt *.*, tigris, oroszlán, nagykutyák, lovak, zsiráf, dínók. Mindent ami naaaaagyon nagy. Piton, anakonda. Gyááj <3 Lehet, hogy valahol a nyakam fölött komolyan beteg vagyok. (Aki nem értette volna [tudjátok, a gyengébbek] a fejemben. Beteg. ŐRÜLT!)
Kéne valami téma, amiről írhatok. Általában kifogok mindenféle naagy dolgot, amiről beszélhetek.
Mivel most H2O-t nézek *kövezzetek meg*, semmi ötletem nincsen amiről írhatnék. Najó, maximum az álmok, vágyak... de nem nagyon tudok gondolkozni, úgyhogy :P Megyek és SIMSEZEK XD
Unokaöcsém szerint (egyszerűség kedvéért továbbiakban EZKIEZ!) túl sokat használom a "kövezzetek meg" kifejezést. Másnak is feltűnt már? Csak nem?! Vajon miért lehet? Elmesélem.
Azért, mert, mint már mondtam (vagy nem. *vállatvon*) a vélemény olyan, mint az ember segglyuka. Mindenkinek van olyan, nade ki nézegeti a másikét? (hagyjatok a perverz dolgaitokkal, oké? tudom, hogy van aki nézegeti másét....) Szóval, van véleményem. Sajátom, mint a... lyukam ^^ És ha valaki nem kíváncsi rá, hát, istenem, ne nézegesse. Ha meg nézegeti, és továbbra sem tetszik neki, és szapulni akar, akkor meg, bátran. Azzal a sajátos lyukammal fogom leszarni ^^
Bocs a nem túl irodalmi beszédért... (:
Az embernek úgy kell a mese, mint az édes álom.
