Nem történik velem semmi. Tévézgetek, fullákolok, olvasok, írogatok. Holnap megyek egy barátomhoz, lesz egy kisebb buliszerű összejövetel. 23-án érettségi angolból, 24-én évzáró, utána barátnő-búcsúztató, mert megy Angliába. Egész nyárra. Dolgozni. Kisbabára vigyáz. Isteneeeem, igyekszem nem irigykedni, de nem megy!

Emellett unokaöcsém ma reggel elrepült Dániába, és haza se jön júni 30-ig. Szép, mi? Én meg itthon döglök, úszkálok a dzsuva Dunába, szeretgetem kutyámat, fújom az orrom.

Defektes egy picit a családom, de kezdem megszokni. Megnézem, miket dob ki a gugli a felhasználó nevemre. Egy filmet hoz ki. 3. oldal, és még csak egyetlen nem filmhez kapcsolódó link volt: myspace valakié. Könyv, musical, oscar-átadó. Ennyire híres? 7. oldal, filmzenék, kritikák. És az ablakom alatt szélvédőt cserélő bácsik cigijének a füstje. Köszi ^^ Oh, van egy twitteresünk is. Csaltam. Beírtam utána hogy 's life. Így is csak a 4. lettem. Élet az ilyen? A chudaba.

Látszik mi? Hogy nem tudok írni. Regényem halad, blogom nem.

Nem mertem sose regénynek hívni. Az túl fellengzős. Az iromány meg lekicsinylő. Az írás, simában, száraz. A történet... az meg olyan gyerekes. Igaz, hogy teknikailag történetet írok, de nálam, jó tapasztalataim alapján a történetek főszereplői a soros tinibálványok: Tokio Hotel meleg testvérkéi, Jonas Brothers-szel találkozó, szerelembe eső, velük élő tinilányok. Jacob, Edward vagy éppen bárakárki más. És ezek a sztorik általában arról szólnak, hogy vagyok én, egy átlagos, hétköznapi lány, aki költözik/szomorú/belebotlik/segít a kiszemelt fickón, akiért nem rajong, nem imádja, és még ezek után a csávó bizonyít neki, és szerelmüknek útját állja egy tesó, egy másik sztár, egy vérfarkas/vámpír.

Nem zavar, hogy telenyomják az internetet ilyennel. Azt az elvet vallom, hogy ha valami nem tetszik, nem nézek oda, nem olvasom el, nem hallgatom meg, blah blah. Ez csak egy egyszerű véleménynyilvánítás volt. Ami meg mindenkinek szíve joga, csak vállalja a felelősséget azért, amit leír. Higgyétek el, én tudom. ^^ Basztam már el, szívtam már miatta, ez van. Élek, voilá!

Nem tudom valaha is kezdhetek-e valamit az írás... képességemmel. Nem akarok kishitű lenni, mert elvégre is egész jól írok, és mivel ehhez kialakult értékrend tartozik, és véleményem is mindenről van. Nos, nem lenne rossz az újságírói pálya. (Jó, elsősorban a könyvírói kéne-tetszene, de fogalmam sincs, hogy azzal befutnék-e a mai világban. Nem vámpírokról szóló... *sóhaj* "regényeket" írok.) De félek az újságírástól. Mindenhonnan azt hallom, hogy hazudnak, gátlástalanok, és a többi. Jó, persze vannak olyan témák, ahol az ember nem lehet gátlástalan, slussz passz. Például, ami nekem nagyon tetszik, a Nők lapjában lévő rovat D. Tóth Krisztával. (Asszem így hívják.) És a lányáról ír. Aranyos. (: Mint a Marley meg én c. filmben. Jaj, az de szép film! Kutyák(L). Állatok(L).

Könnyű dolog logikus és erkölcsös okot találni arra, hogy ne tegyük meg azt, amit nincs kedvünk megtenni.