A fantasy, mint műfaj, fura egy dolog. Elmagyarázhatatlan, beskatulyázhatatlan.

Jobb lett volna, hogyha megint úgy kezdem, hogy véleményem szerint... nehogy, tudjátok, kövezés legyen a vége...

Szóval, véleményem szerint, az egyik legszebb műfaj. Mert amellett, hogy a legtöbb könyv és film eleve a fikciókról szól, ezek olyan történetek, amelyeknek nem sok a valóságtartalma, legfeljebb az alapja - azért, mert ha valaki az életet vetné papírra, kit érdekelne? Olyanja neki is van.

De a fantasy efölött áll. Egy olyan kitaláció, legtöbbször, melynek alapja nem lehet valós, a történet szála egészen máshoz kötődik, egy felettünk álló dologhoz. Ha nem lennék mindenevő, valószínűleg a fantasy lenne a kedvenc műfajom. ^^

Ez amúgy onnan jutott eszembe, hogy van az iskolánkba ilyen művészi kör, vagy mi a chuda, ahova nem is csak művészek járnak. És az egész a rajzokról, festményekről, zenéről, versekről és írásművekről szól: mindenről, ami egy kicsit is művészet. Hát, oda kell nekem holnap egy kisebb gondolatmenetet készítenem a fantasyról mint műfajról. Eredetileg barátomnak segítettem volna a sci-fi-ről írni, de, valahogy, az nem áll hozzám közel. Konkrétan a jövőben játszódó, robotos-űrkutatós dolgoktól a hideg kiráz. (Najó, Will Smith Én, a robot-ját imádom♥) Én sokkal jobban szeretek elmerülni a sárkányok♥, törpök, tündérek, tündék, harcosok, harcosnők, viadorok, varázslók, varázslatok világában. Elbűvölődni egy újfajta, édi-bédi állat által, elképzelni milyen lehet egy sárkányon repülni, vagy csak úgy, nélküle. Milyen lehet tökéletes harmóniában élni a természettel, és a többi.

Ne higgyétek, hogy képmutatás, és ne kérdezgessétek, hogy akkor most miért gépezek, miért van mobilom-tévém, miért nem élek remeteként egy barlangban. Nem arról beszélek, hogy milyen jó lenne most kint élni az erdőben. Jóformán már erdő sincs! Arról beszélek, hogy ha ilyen világban élnénk, minden más lenne. Nem jobb. Nem rosszabb. Más.

Minden embert más és más bűvöl el. És, ha találkozol egy olyan emberrel, aki kicsit is megért, legalább egyvalamiben egyezik az elképzelésetek, örülsz. Jogosan! Ennyiféle fajta emberrel együtt élni nehéz. És amikor összefuttok, pár szót váltotok, és ebből az derül ki, mennyire sok a közös dolgotok, vagy, akár, öt év után derül fény arra, hogy a melletted ülő, veled sokat beszélő ember mennyire hasonlít hozzád.

Álomvilágban élek.

Folyton cikizzük a mozit, mondván: ilyesmi se történhet a való életben, ám ha mégis bekövetkezik, akkor vállat rántunk: na, ez is csak a filmekben lehetséges!